HTML

Figyellek

Én meg a világ, ahogy én látom, érzékelem és ahogy engem látnak érzékelnek mások

Friss topikok

Linkblog

attól félek, hogy egyszerűen szétpukkad a szívem

2007.10.07. 18:47 Önző Én

Na, nem várok a Muse koncert utáni állapotomig, muszáj rögzítenem ezt a mostanit. Márpersze, ha sikerül valahogy szavakba gyömöszölnöm.

Pontosan tudom persze, hogy ez a napok óta taró eufória újabb kínok előhírnöke, de egyre inkább meggyőződésem, hogy nem menekülhetek el előle, úgyértem ez a végjáték, ezt még muszáj végigjátszani, különben a történet befejezetlen marad. Egy szakítást befejez, ha valamenyik fél már nem szeret, de nálunk nem ez a helyzet. A helyzetet nem az érzelmek, hanem rajtunk kívül álló okok produkálták, amik miatt június elején egyszercsak kimondtam a végzetes szavakat, és azóta olyan dimenzióba taszítottam magamat, hogy még ma is hamisan hangzik, ha nevetni próbálok. ( Ezzel az egyszerű kifejezéssel most csak el akarom kerülni, hogy a sablonokat halmozzam a fájdalomról) 

Miután az előző bejegyezésemben hirtelen, mint egy coming out, bevallottam, hogy szerelmes vagyok, éppen mint egy a plénum előtt a dermesztő szavakat kimondó alkoholista, kicsit megnyugodtam. A kilenc év alatt ezt sosem mondtam ki, azt igen, hogy szeretem, de a mi kapcsolatunkat és az én érzéseimet sosem gondoltam szerelemnek, persze az is lehet, hogy a helyzetből adódóan  egyszerűen nem mertem elhinni, hogy ez az lehet. A szerelem ugyanis végzetes dolog. 

Nos, megint a közhelyek birodalma: amikor elveszted, akkor már tudod. Bassza meg ezeket a hülye közhelyeket, iszonyúan idegesít, hogy az ember érzelmi eufóriái, örömei, szenvedései, transzendens élményei ennyire banálisak. Persze banalitás ide-oda, azért annyira tud fájni, hogy tényleg szívesen belehalnál, ha nem kéne hozzá mészárolnod magad.

Mióta megbeszéltük ezt a koncertet (ő ajánlotta) pezsgünk. Tartózkodóan pezsgünk. Képtelenségnek tűnik, de mégsem az. Múlt hét kedden találkoztunk, aztán meg szerdán jegyet venni, ma meg vasárnap van, és most beszéltünk telefonon, hogy hogy is legyen az a szerda. ( a koncert napja) Amikor mentünk jegyet venni, utaztunk a metrón és állandóan súroltuk egymást. Megfogtuk egymás kezét, aztán gyorsan elengedtük. Most pedig azt mondta a telefonban, - mindegy mire - hogy te fontosabb vagy. És ettől a mondattól akkor is madarak szálltak fel a lelkemből, ha pontosan tudom, hogy a lehető legkegyetlenebb helyzetbe kerültem. Akkor lettem szerelmes, amikor a történetünknek már csak a végjátéka játszható; az időt képtelenek vagyunk visszafordítani. És én most azt érzem, hogy akárhogyis, az utolsó cseppeket is ki akarom inni ebből a pohárból, a mézet és a mérget is.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sisterofmercy.blog.hu/api/trackback/id/tr51189276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása