Újabb kérdések a bölcs magamhoz; lehet-e szeretni őt fájdalom nélkül? Na???
A lehetséges válasz (a bölcs magamtól) : igen. Persze máshogy. Már majdnem azt írtam, hogy más minőségben, de ez nem jó, még az is lehet, hogy ez a "minőség" bizonyos szempontból jobb. Nem "terheli" fizikai kívánalom és az ezzel adódó kellemetlen járulékok, úgymint féltékenység meg ilyenek.
De ne akard már megint becsapni magad, a fizikai kívánalom még korántsem a múlté, úgyhogy ezzel nagyon óvatosan kell bánni, ott hamvadozik a parázs, úgyhogy ne közelítsünk a szikrákkal!!!
Óvatos voltam, (vállveregetés) találkoztunk, ittunk kávét, meg konyakot, néztem őt (magamban: ki is vagy te valójában? a szerelmem? a gyilkosom? azok a szép, sötét szemek amik úgy tudtak rámnézni, ahogy senki másé, és amikben kemény fények villantak, amikor a száj, mint egy ostorcsapás kimondta a "nem"-eket... ) és miközben néztem, belül meleg volt, de öröm afelett is, hogy éreztem: megszűnt a hatalma felettem.
Szerdán elmegyünk kiállítást nézni. Annyira boldog lennék, ha sikerülne, ha nem kellene elveszejteni a barátságunkat. Én ezt az embert nagyon szeretem, úgy is, hogy ledörzsöltem a bőrömről, az érzékeimről, hogy addig fojtogattam a birtoklási vágyamat, míg kiguvadt szemekkel, ájultan össze nem esett. A szegény kis birtoklási vágyamban azért még pislákol az élet, úgyhogy emiatt is résen kell lennem.
És már egyáltalán nem akarok foglalkozni azzal, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, de valójában már azzal sem igazán, hogy az azt megelőző kilenc évben hogy szerettük egymást. Olyan ez, mint a buszmegálló, ha jóval többet is kell gyalogolnom, nem szeretek visszafelé menni.
Írt a Dani, készülődik a születésnapi bulim.
A rádióban meg felhívott M.V. európai parlamenti képviselőasszony, szokott hallgatni, kérdezte, dolgoznék-e neki, mondtam, hogy ezt így nem tudom, de szívesen beszélek vele, úgyhogy pénteken találkozunk a Parlamenti kávézóban...... hehe. Ott is voltam Józseffel. Ott a nyomunk, mint két helyes meztelen csigának mindenfelé a városban.
