Amikor reggel dermedt szívvel és végtagokkal felébredtem, arra gondoltam, megint ő jelent meg az álmomban és közömbössége tett félfagyottá. De nem, konkrétan baromi hideg volt a szobában, én meg ki voltam takarózva. Nem bántam a korai ébresztést, a rádió az öt órás híreket mondta, én meg az ágyon ülve (és dideregve) erőltettem az agyam: most végülis álmodtam- e vele, vagy sem, de nem jutottam dűlőre.
Amúgy kezdek mérges lenni, még mindig sokat gondolok rá, kezdem unni magam.
A munkahelyemen öröm ért: háromhavi elmaradt béremet utalták el, szinte gazdag vagyok. Ahhoz képest mindenképp, amilyen az elmúlt fél évem szintje volt. Legalább lesz pénzem a pszichológusra. Az önkutatás-kalandot akkor is folytatni akarom, ha ő már nem is kínoz annyira, eleve ezért menekültem a pszihóhóz. Még csak egyszer voltam. Napok óta hezitálok, hogy hívjam-e....
