HTML

Figyellek

Én meg a világ, ahogy én látom, érzékelem és ahogy engem látnak érzékelnek mások

Friss topikok

Linkblog

A gyengeség luxusa és az erő

2007.11.03. 16:03 Önző Én

"Te olyan erős vagy" - ezt ő mondta, amikor még nyíltan és szó szerint szemérmetlenül elépakoltam a szenvedésemet, és én már ismertem ezt, ez nem más, mint a felelősség totális áthárítása, te erős vagy, viseld hát el, nekem elég a magam baja. Tényleg erős vagyok, de egy ilyen fene erős lénynek is nagyon jól esne időnként, ha más vállalná ezt a szerepet és hagyná, hogy amikor épp elgyengül, kicsit nekidőlhessen.  De mindegy, most nem a más-ról van szó, hanem rólam, illetve az én erőmről, egészen pontosan az lelki erő "anatómiájáról".  

Az elmúlt hónapok történései és a jelenlegi állapotom alapján megerősödött bennem az a - saját tapasztalaton alapuló - meggyőződés, hogy az erő lényege a gyengeség luxusa. Ahogy a bátorságé a gyávaság luxusa. Vagyis, ha az ember erős, vagy mondjuk úgy: stabil, akkor megengedheti magának, hogy - akár látványosan - gyenge, esendő, szenvedő legyen. Tudhatja ugyanis, bízhat magában (az erejében) hogy úgyis talpra áll majd, mint egy keljfeljancsi. És nem kell sem magának, sem a külvilágnak mutatni, bizonygatni az erejét.

Ha az embernek vannak érzései, hajlamos szeretni, befogadni, ráadásul nem is akármilyen intenzitással, akkor persze pokoli sérülékeny. Gyerekkoromban még nem én választottam, hogy akarom-e magam kitenni efféle edzéseknek, de a kis belső kemény magom (mint a keljfeljancsi alján az a kis mágnes)    kétség kívül akkortájt erősödött meg, mondanám, hogy hála a szüleimnek, de ez azért túlzás lenne... hálát érezni egy szeretethiányos gyerek- és borzasztó kamaszkorért. Noha a szeretet vágya és az ennek hiánya, - vagy megvonása - következtében mind mai napig rendkívül kiszolgáltatott állapotba kerülhetek, de tisztában vagyok azzal az alapigazsággal, vagy, ha úgy tetszik közhellyel, hogy valamit valamiért, vagy éppen, hogy csak attól lehet elvenni, akinek van.   Nos igen. És amim van, vagy akár amim volt,  az az enyém és gazdagít.  Soha nem fogok félni szeretni, kockáztatni, mert az azt jelentené, hogy már nem élek. Hát valahogy így.

Az erőmben az érzelmi nagyvonalúság luxusa is benne van. Éntőlem nagyon sokat el lehet venni, akkor is marad. Úgyhogy tudok adni önként is. Amint egy kicsit is jobban vagyok, vagyis a fájdalom, illetve az ellene való védekezés nem foglalja le az agyamat és szinte minden érzékemet, érzelmi előterembe kerül a másik. Akit valaha szerettem, azt mindig szeretni fogom. Ez nem jelent törvényszerűen szoros, vagy akár csak félszoros kapcsolatot, sőt működik kapcsolat nélkül is. Ahogy a helyzetból adódik.

Beszéltünk telefonon. Örültem és örült. Ennyi elég is. 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sisterofmercy.blog.hu/api/trackback/id/tr52217123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása